DöGödör

Reklám

2010-10-03T23:44:00.005+02:00

Amolyan negatív, humoros féle.

Új doméjn

2010-02-02T22:30:00.003+01:00

Hír! Hír! Hír!

Nyilván rendszeres olvasóink kapják az rss-ről az infókat, ha egy-egy új post érkezik, de mi a helyzet a nem regisztráltakkal? Akik lustaságuk miatt képtelenek minden nap begépelni a www.dogodor.blogspot.com-ot... Eddig sajnáltuk őket. De most, elérkezett a várva várt pillanat...
Kedves lusta embertársaim! Végre nem kell szenvednetek a lustaságotok miatt, mivel mától a DöGödör elérhető a dogodor.tk címről is! Mondd el anyádnak is!

dogodor.tk!

Óvodás teszt

2010-01-24T16:10:00.005+01:00

Az alábbi "tesztet" csinálták meg Svédországban óvodásokkal. Ők mind tudták a választ... És Te, kedves Olvasó? (Akik már ismerik, ne lőjék le a poént. :D)

Merre megy a busz?

Válaszokat kommentbe, indoklással.

Az én válaszom az volt, hogy semerre se, ez egy rajz. Nem volt igazam.

Ezt a postot is Gabinak köszönhetitek. Lassan nélküle már nem is írnék bejegyzést :)

Elgondolkodtatás

2010-01-21T21:30:00.004+01:00

Avagy néha én is postolok!

Az alábbi postot Gabinak köszönhetitek, ugyanis ő kapta, nekem megmutatta, és nekem megtetszett. Tényleg elgondolkodtató. Sok szöveg, aki nem szeret olvasni az 1: ne olvassa a blogot, 2: ezt se. És igen, valóban, továbbküldős szarnak tűnik, de jó példával mutatja, hogy... (A folytatást a szöveg után megtudod!)

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of Brasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China)
megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait.
Az órán a pontos időt (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján majd beült az autójába (made in Germany). Este bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...
"Made in China" olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják.

Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék
megvásárlásával félmaréknyi rizs értékű pénzt juttatunk az éhezőknek. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.

Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsibá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk.
Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van-e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik pár forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet. Mert az kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek olyat, amire nem azt írták, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.

Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilós betongerendákat, de valamiből meg kell élni.

Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.

Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi. Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntjük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem megy?

Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom.
Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Egy a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan. És hogy nekem ebből még hasznom is lenne. Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).

Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyiken ez olvasható:
"Made in Hungary".

Forrás: Bencés Diákszövetség Levelezőlista

... támogassuk a magyar termelőket!

Beígért képek?

2010-01-04T14:59:00.011+01:00

Nem sok képet tehetek közzé, részben azért, mert védem az olvasóink személyiségi jogait, részben meg azért, mert a saját személyem seggét a dühös olvasóktól, mikor esetleg meglátják itt magukat olyan formában, amit nem szeretnének a nyilvánosság elé tárni. De én példát mutatok, lássunk is engem, Admiral maszkjában. Vagy Werrwolféban. Igazából rohadtul nem tudom már.

Igen, jól látjátok, narválos póló :D

Party előtt

És party közben. Káosz, az van.

Az éjszaka során 4 pipa füstölgött, ám sajnos ezek közül 2 nem élte meg az újévet. Reméljük sok szűz pipáné vár Zafírra (vagy pipa), és bízunk benne, (a rassz béli különbségek elkerülése érdekében) hogy egyiptomiak lesznek. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bemutassam Smaragdot, aki sikeresen túlélte a pipakausztot:

Hát nem aranyos? Csak arra vár, hogy begyújtsák...

Az alábbi két képhez pedig nem fűznék különösen sok kommentet... Ilyenünk is volt. Megörökítettük. Ennyit tud.

Mivel ilyen kevés képet kaptatok, vigasz díjként kaptok még egyet, amit még a bolgár utunkról hazafelé jövet sikerült elkövetnünk. Pusztán egy jó tanács az utánunk következő utasoknak. Mi pókerpénzt számoltunk rajta, de ki tudja, lehet másra is használni...

Használja okosan!

"Beszt blogtali evör!!!"

2009-12-22T12:45:00.013+01:00

És nem csak szerintünk! Kurva jó volt, akik nem jöttek, sajnálhatják. Akik jöttek, csak nem vettük észre őket a tömegben, őket sajnáljuk. Pedig mi vártunk, kint a hidegben a tömegre, ami végül összegyűlt, s lettünk heten!
Én is késve jöttem, mert előtte Gabinál voltam, tőle névnapomra kaptam egy nagyon jó narválos pólót. Talán még emlékeztek a Narwhals-ra. Igen, bizony. Kézzel festette a pólóra, és rohadtul tetszik :). Köszi mégegyszer!
Szóval késtem, de végül megérkeztem, Slayer már ott volt Rékával. Végre őt is megismertem.

Szépen lassan megérkezett mindenki, inkább lassan, mert kb mindenki késett pár percet. Sebaj, a hidegben jelloshottal melegedtünk. Debütált a narancsos jelloshot, de volt elvétve a klasszikus málnásból is.
Majdnem egy órás fagyoskodás után elmentünk a Morrison's-hoz. Na, az a hely nagyon megváltozott, és eléggé hátrányára. Kicsit várnunk kellett, hogy kinyissanak, látták is, hogy ott vagyunk, megkérték, hogy még ne menjünk be, de bezzeg mikor már nyitva voltak, nem szóltak volna, hogy "no, bejöhettek".
A biztonsági őr paraszt volt. Gondoltam, udvariasságból megkérdem, hogy lehet-e pipázni. Normális ember erre egy egyszerű igennel, vagy nemmel felel. De ő úgy nézett rám, mint egy hülyére, majd a következő párbeszéd zajlott le, mikor az egyik mellette álló pincércsávóhoz beszélt:

- Szerinted lehet pipázni?
- Hm?
- Szerinted lehet vízipipázni?
- Jah, persze.

Mondom jólvan, fasza, köszi, és már indultam is lerakni a kabátomat a ruhatárba.

- Várjá', várjá'. Asszem kicsit félreértelmezted a hangsúlyt.
- Mármint?
- Nem lehet pipázni. Én elhiszem, hogy dohányt szívtok, de páran rossz szemmel néznének rátok... blabla. De azt csináltok, amit akartok.

Najó, anyád. Akkor leraktam a pipát is a ruhatárba, ittunk pár koktélt, és Kkleppi átadta a blog 100. postjának tiszteletére nekünk készített ajándékát. Ennek megörültünk, és egyből le is öntötte valaki az enyémet koktéllal. Sebaj.

Hát igen. A blogolásért floppy lemez jár! :)

Pár koktél után gondoltam egyet, kivettem a pipát a ruhatárból, s begyújtottam. Finom redbullos volt... De nem sokáig élvezhettük. A marcona biztonsági őr a hátam mögött állva leteremtett, hogy világosan megmondta, hogy nem lehet pipázni. Elmondtam neki, hogy azért az annyira nem volt olyan világos... Mire ő, hogy hát a pincércsávó is hallotta. Jólvan bazzeg, ti lehet, hogy egy nyelvet beszéltek, de hogy az nem magyar, az biztos... Értem én, hogy neki végeznie kell a munkáját, de ezt azért lehet kevésbé paraszt módon is.
Már csak az ingyensör tartotta bennünk a lelket, és 9kor meg is indultunk felé. Kiderült, hogy csak akkor kapunk ingyensört, ha fizetünk belépőt, csakhogy az meg csak 9től van. Fasza. Ez volt az utolsó csepp, leléptünk, egyenest a Rocktogonba!

Najó, nem egyenest. Útba ejtettük az előtte lévő parkot, ahol találkoztunk Danival, és örvendtünk. Elfogyasztottuk a nem rég vett gintonikot (2l), és szintén örvendtünk. Találkoztunk random arcokkal, megmutattuk nekik a Rocktogont, cserébe adtak piát, és megvettük tőlük a multis jägert. Meglepően finom volt. Kkleppi megkérte, hogy ne emlegessem föl, hogy részeg volt. Nem teszem.

Miután mindent elfogyasztottunk, nagy nehézségek árán bementünk. Slayer valahogy kibulizta, hogy ingyen bemehessünk, grat hozzá. :D Elfoglaltuk helyünket, és egyből pipára gyújtottunk. Nah, ez már hiányzott... Pár órás beszélgetés, és egy férfitársunk hánytatása után szépen lassan mindenki lelépett...

Másnap meg mindenki émelygett. Slayernek suliba kellett volna mennie, de délben kelt, úgyhogy ez a két dolog egyszerűen kiütötte egymást.

A buli tényleg állati volt, a különböző nehézségek ellenére rohadt jól érezte magát mindenki. Valaki túl jól... És most meg jön a delirium tremens.

UPDATE by Slayer: Igen a buli beütött. Én még maradtam, megittam pár sört a Rocktogon dolgozóival, majd mikor szóltak, zárnának, leléptem én is. Egészen Rákoscsabáig jutottam, ahol egy másik, hasonló állapotú arccal nézegettük a következő busz indulási helyét...Továbbá sört köhögtem.

Csak röviden

2009-12-07T17:49:00.005+01:00

Kkleppi panaszkodott, hogy ugyan, írjunk már postot. Hát, tessék, itt van egy rövid kis párbeszéd, ami pár napja hangozott el egy buliban, egy csaj, és köztem. Éppen pipát készültem gyújtani, amikor...

-Azt tudtad, hogyha a szenet a tetején gyújtod meg, csak fölfordítva, akkor az alja, ami a tetején van, jobban izzik?
-Igen, persze, én is úgy szoktam meggyújtani.
-Csak azt nem tudom, hogy miért is van ez...
-Nos hát a hő az fölfele megy...
-Az a hő? Én azt hittem, hogy az a tűz!

(Én mondtam, hogy rövid lesz. :D )

Update: A blogtalálkozó úgy néz ki dec. 21-én lesz. Ismétlem, DEC. 21. Hogy hol legyen, arra ötleteket várunk, ha nem lesznek, akkor Gödör/Rocktogon/Morrison's. De még minden változhat, kinek hogy a legjobb.

Agglegénykonyha, 2. rész: Jello-shot

2009-12-04T15:32:00.007+01:00

Jajj, eléggé régen írtam már, viszont én sem nézhetem köszönés nélkül az indexesek itt tartózkodását: Üdv, örülök, hogy itt vagytok! Bár ti káoszt szeretnétek teremteni a Gödörben, nem látjátok, hogy ez nekünk csak jó. Bizony. A negatív reklám is reklám, és hála nektek, egyre többen látogatják az oldalt! Bár a számlálónk már egy ideje behalt, a megnőtt hozzászólások mennyisége önmagában beszél. Szal üdv minden indexesnek.

No, ennyit róluk, még úgy is hallatnak magukról, de addigis itt az agglegénykonyha partykiadása!
Pár napja néztem az új House-t, és láttam, hogy House valami zselé-szerű piát csinált a lakásában, kémcsövekben. A szövegből kiderült, hogy ez a jello-shot, és mivel ilyet már több amerikai filmben láttam, egy kis kutatásba kezdtem, hogy hogy is kell ezt, és mi is ez. (Igen, fúj, amcsi.)

Jello-shot:

Hozzávalók:
- zselatin
- vodka
- ízesítő
- víz
- nagy tál
- pohár

Elkészítés:
Kezedbe veszel egy zselatinos zacskót. Normál esetben ebben por alakban a zselatin, és rá van írva, hogy hány ml folyadékhoz való. Ezt megjegyzed.
Fogsz egy kis mérőedényt, és beletöltöd a vodkát, a vízet, és az ízesítőt, a megjegyzett mennyiségig. (én málnaszörpöt használtam.) Nem árt, ha van benne valami cukros, ízlés szerint.
Ezt beletöltöd egy nagy tálba, majd kevergetés közben elkevered benne a zselatint.
(Én olyan zselatint használtam, amit nem kell melegíteni, hogy föloldódjon. Vagy használj te is ilyet, vagy melegítsd föl a dolgokat, keverd el a cuccot, és az alkoholt a végén add hozzá. Így megmarad az alkoholtartalma, nem párolog el a forró víztől.)
Lehetőleg próbáld csomómentesre keverni, és lassan adagolni bele a zselatinport. Ha elfogyott a por (ezt onnan tudod, hogy már nem jön a zacskóból), és csomómentes a lé, akkor kiöntheted poharakba, olyan felesnyi adagokba. Már csak annyi van hátra, hogy berakd a hűtőbe (simában egy éjszaka, mélyhűtőben olyan 1,5-2,5 óra kell neki).

A kész mű így fog kinézni:

Finom, jó, és üt. Tesztelve!

Próbáld ki te is!

A részeg ember

2009-11-25T21:18:00.007+01:00

Az alábbi rövid kis történet még BB (Before Blog, Blog Előtt) történt meg velem a nyáron.
Slayerrel, ahogy illik, kihasználtuk a szünetet, és elmentünk bulizni a belvárosba. Vettünk italt, mászkáltunk, és ismeretlen arcokkal futottunk össze, külföldieknek segítettünk, barátkoztunk velük. Picit ittasan. Érdekes, hogy alkohol hatására úgy beszél az ember angolul, mintha anyanyelvű brit lenne. Vagy legalábbis úgy érzi.

- And the fucking... hogy mondod azt, hogy kormány?
- Government.
- Ja, tényleg. So, the fucking government...

Szóval történt egyszer, hogy elmentünk a Gödörbe. Igen, jó hely, tudtuk ezt már akkor is. Slayer picit eldőlt, de én még életképes voltam, és szemtanúja voltam egy verekedésnek.
A részeg ember hősies!

Ki menjen oda szétválasztani a verekedő feleket, ha nem én? Így hát fölálltam, és lefogtam a részegebbiket, a másikat a barátai húzták el. A meccs amúgy nagyon egyoldalúnak tűnt, az én emberem orrából-szójából dőlt a vér, a másiknak meg a haja szála, ha picit görbült. De ez nem riasztotta vissza az emberemet, mert
A részeg ember bátor!

Nagy nehezen sikerült meggyőznöm őt, hogy nem éri meg, ne verekedjen, különben is, már elment. Elbeszéltem vele arról, hogy mi volt, csak már nem emlékszem pontosan (a részeg ember felejt). Egy idő után (látszólag teljesen véletlenszerűen) emberem kiakadt, hogy hova ment az a faszfej, akivel verekedett, be akar neki húzni még párat; mire én próbáltam lenyugtatni, hogy ne vicceljen már, így is csupa vér az arca. Mire ő: "Mi, ez a fasz véresre verte az arcomat? Megölööööm!" Majd azzal megindult a tömegben, és üldözőbe vette a három perce elment "ellenfelét". Mert
A részeg ember kitartó!

Azzal visszamentem Slayerhez, aki az egészből semmit sem vett észre, és hálát adtam az Égnek, hogy én nem vagyok ilyen.

Söpredékek

2009-11-15T20:40:00.004+01:00

Szombat este ismeretlen tettesek megrongáltak egy kispesti parkolóban 20 gépkocsit. Egy éles tárgyal karcolgattak mindenfélét a kocsikba, párnak leverték a tükrét, kilyukasztották a kerekét. Összesen több, mint 15 millió forint kárt okoztak.
A rendőrség összefirkálta a kocsikat, hogy jobb fotókat lehessen róluk csinálni, de ujjlenyomatot nem vettek. A 20 kocsiról egyet se.
A károkat a biztosító nem fedezi. Amennyiben az elkövető kiskorú, a szüleinek kell kifizetni az okozott kárt. Az esetben, ha pedig nagykorú, nyilván magának kell kifizetnie. Ha tudja. Ha nem, 20 ezer forint bírság, és mehet Isten hírével. Persze, ha megtalálják. Ja, és a sértett természetesen nem tudja meg, hogy ki követte el a bűncselekményt (legalábbis jogilag nem tudhatná meg), de persze az elkövető megtudja áldozatai nevét, adatait.

Mert a bűnöző szent és sérthetetlen!

Hát hadd gratuláljak a jogrendszernek, és annak a pár fasznak, akinek nincs jobb dolga szombat este, minthogy 20 emberrel kibasszon egy éjszaka alatt.

Élek

2009-11-14T21:41:00.006+01:00

A minap érdekes beszélgetésem volt Slayerrel. A témáját most hanyagoljuk, egy dolog ragadott meg engem belőle nagyon, mégpedig az, hogy mi kell egy embernek ahhoz, hogy elmondhassa magáról: "Igen, én élek"?

Szerintem mindenkinek más. Vannak, akik a politikába merülnek, esetleg blogolnak, zsidóznak. Bennük az a téveszme él, hogy ők tesznek valamit ezáltal a hazáért, pedig valójában mi is lesz 10 év múlva? "Igen, volt egy blog, aha, olvastam, volt pár érdekes dolog benne, de semmi extra. De a sörözések faszák voltak." Kb.

Vannak emberek, akik valójában tudnak tenni a hazáért, legalábbis szerintük. Más szerint pont, hogy nem tesznek semmit, csak jártatják a szájukat. Mert minek is ír az ember? Ír egy postot, hogy azzal megváltsa a világot... Valójában nem váltja meg a világot, páran esetleg kedvet kapnak tőle, megtudják, hogy más mit gondol, hogy ők mit gondoljanak... De ez csak az írónak az önkielégítése. Páran persze nem élvezik az írást, ők azt hiszik, hogy rájuk jutott a próféta szerepe, hogy megszenvedjenek az igazságért, és terjesszék az "igét". Valójában ők a rivaldafényt élvezik, amit ez által kapnak. Mert a figyelmet mindenki szereti, legyen politikus, blogger, vagy akár pólóárus.

Persze léteznek olyanok, akik tényleg tesznek is valamit, de ezekből igen kevés van, és személyükre majd csak sok-sok év múlva derül fény. "Igen, ő igaz ember volt."

Nekem, mint átlag embernek nem sok kell a boldogsághoz. Nem kell az, hogy a blogomnak 10.000-es olvasótábora legyen, nem kell, hogy tegyek valamit a hazáért. Nekem egyszerűen egy élet kell. Barátok, akik majd elmondják rólam, hogy jó barát vagyok, egy szerető barátnő, aki elmondja rólam, hogy hűséges, jó ember vagyok, akit érdemes szeretni, s tud is szeretni, és egy család, akik szintén szeretettel tekintenek rám. Ha ez megvan, akkor elmondhatom magamról, hogy igen, van miért élnem.
Isten szerencsémre megadta nekem mindezt.

Igen, én élek.

Nagyon csúnya szülinap

2009-10-27T11:49:00.009+01:00

Tegnap volt nekem olyanom, hogy szülinapi buli. 9 ember volt rá hivatalos, magamat is beleértve... És.. nos... nagyon jól sikerült. Azt hittem, hogy punnyadás lesz, s az alkohol sem fog jól csúszni, ennek ellenére... Nos, azt majd meglátjátok. Sajnos nem képek formájában, mivel a fényképezőgépem ugyebár még mindig Slayernél van megjavításra várva... De sebaj.

Az egész azzal kezdődött, hogy 4re átjött a Dani, mert volt neki egy kis nekem félretett jóféle rumja. Valóban jó dolog 60%-ról kezdeni a bulit... Miután ezzel megvoltunk, elraktunk egy kicsit Gabinak belőle, majd nosza, behoztuk, és bekötöttük a hifit. Hurrá! Szólt a metál, és már csak az várt ránk, hogy kibontsuk a sörünket, ami persze a welcome drink volt. Dani ekkor mutatta meg az ajándékomat, ami nem más volt, mint fél liternyi zöld abszint. Uhh, na ez majd nagyon fog ütni a buli végén... És igen, a zöld angyal ütni is tud.

Ekkor elkezdtek özönleni az emberek, míg 7en lettünk. Szathe hozott szenet, előkerült a pipa. Rögtön kettő. Megtömtük, begyújtottuk, és Red Bullos, és epres füst társaságában élveztük tovább az italokat. Mindenki nagyon kommunikatív volt, és többek között szó esett a cigányokról, ellőttünk egy-két zsidóviccet, de persze értelmesebb témákról is beszégettünk, csak arra nem emlékszem. Megmutattam a Slayertől kapott Youtubeos videót:

...és utána már kb egész este ezt hallgatta/dúdolta mindenki.
Ez ment egészen 7-fél8-ig, amikor is megérkeztek a lányok: Gabi és Tünde. Az egyértelműen fantasztikus társaságukon felül hoztak még vodkát, jägert, és pipadohányt. Nagyon örültünk nekik! Annak meg pláne, hogy érkezésükkel együtt megjött a szülinapi tortám, ami mi más volt, mint egy pizza XXL. Felköszöntés, pezsgő, pezsgés. Gabit félrehívta Dani, míg én vágtam a pizzát, és stikában megitta a félretett kis rumocskát ("Rum! Rum! Rum!" :)).

Jöhetett a tequila! Nosza, ebbe anyám is beszállt, ő is ott iszogatott velünk. Végigment 3-4kör, majd szünetet tartottunk, és inkább kimentünk a szabad levegőre, kikísértük a cigizőket. Anyám ekkor már aludni tért, amit persze nem tudott a hangzavar miatt, ezért az erkélyről nézett minket. Itt látta meg, amint én is egy cigiért nyúlok, és elszívom. Erre le is jött. A hátunk mögűl szólt egy hang: "Te cigizel?" melyre mindenki megijedt. Rémült tekintettel néztek utánam, amint bemegyek a házba, hogy elmagyarázzam a dolgot. Elmagyaráztam, hogy néha rágyújtok egy-egy szálra, mikor ilyen buli van, de nem vagyok rászokva, és még életemben nem vettem egy dobozt se. Eközben kint ment a találgatás, hogy most én mit kapok a fejemre, jujj. Hát.. semmit. Ismét kimentem, és megnyugtattam a többieket.

Később bementünk, és gondoltuk, hogy noh, jöhet valami tömény! Jött is, előbújt az abszint. Elmagyaráztam mindenkinek, hogy hogy kell inni: kanál, kockacukor, merít, gyújt, vár, fúj, kever, isz... De pár embernek nem ment, és történtek kis balesetek, melyek során megtapasztaltuk, hogy az üveg nem ég olyan gyorsan, mint az alkohol, és hogy nem vicces, ha valaki a kezedre löki az égő kanalat. Az abszintnak tulajdonsága, hogy nem nagyon szereti, ha mással keverjük, úgyhogy ittunk mégegyet, majd Danival stikában benyomtunk egy vodkát. Amúgy ő számolta, hogy mennyit ivott, majd leírja kommentbe, ha akarja.

Ami ez után történt, az nagyon homályos. Páran salviáztak, Marci, Armand hányt, Dani takarított, én Gabival beszéltem, mászkáltam, Slayer eltűnt a szobámba Tündével, Marci bement a wc-be lakni, Andris elment, majd..
Izé... Szépen lassan 2 körül elmentek az emberek, egyedül Marci maradt, őt nem lehetett volna kirugdosni a kanapéról. Gabival eltakarítottunk, úgy, ahogy, Marcit otthagytuk, és fölmentünk aludni.

Összesen a buli során elpusztított italmennyiség:
9 sör, 2 pezsgő, 1 bor, némi whisky, 1 tequila, 1 vodka, 1 fütyülős, 1 abszint

Szerintem majdnem mindenki nevében kijelenthetem, hogy a buli kurvajó volt. A post talán nem adta át ezt, de igaziból nem is lehetne.

Hát ki más...

2009-10-23T11:41:00.004+02:00

Október 23. van. Annó történt valami ezen a napon. Mindenki tisztában vele, hogy mi.
Mégis, ki fejezhetné ki jobban a mai nap lényegét, mint egy amerikai punk-rock banda magyar származású énekese?

Hallgassuk hát az Ignite-ot:

Sold by your own

October revolution
Out to the streets
To fight against the tyranny
In 56' we fought the occupation
The young and old
Against the Communist regime

The sorrow, a so-called liberation
The sorrow, a violent domination
Sorrow, the humiliation
Fifty years, the death of a nation

Poverty for all
But freedom's the exception
The Proletariat, now the
Red Bourgeoisie
The murder, the torture
The terror, the famine
Fifty years under the
Communist regimes

The sorrow, a so-called liberation
The sorrow, a violent domination
Sorrow, the humiliation
Fifty years, the death of a nation

The price of freedom,
is worth it to me
Fighting
A revolution
Fighting
For human rights
The Cheka, the Stazi
The human tragedies
The casualties of the state
Fifty years,
a tragic philosophy
Fifty years,
collective suffering
Fifty years,
we're the casualties
of the state

The sorrow, a so-called liberation
The sorrow, a violent domination
Sorrow, the humiliation
Fifty years, the death of a nation

Napiszar

2009-10-08T13:48:00.001+02:00

Igen! Ez is megvan. Az osztályom kikerült a napiszarra.
Link: itt.
A "tanga" rajzolva van, s a képet direkt napiszarra szántuk. Sikerült!

Játékismertető

2009-09-21T15:29:00.003+02:00

Üdv. Igen, régen írtam, ahogyan arra Slayer már finoman célzott is az előző postjában... Mindenesetre most kapotok egy egyperceset, mégpedig átmegyünk kockába, és kaptok egy játékismertetőt.

Ebben a játékban a félelmetes élőholtak ellen kell megvédened a házadat. Olyan élőholtak ellen, akiket semmi nem tántorít meg abban, hogy keresztülvágjanak a kerteden, és széttépjenek a házadban... Szerencsére megvan a magad eszköze, hogy elpusztítsd támadóidat, minden életnek megcsúfolásait, a tisztátlan élőholtakat.

Ez nem valami tömegpusztító fegyver... Nem pisztoly, shotgun, és nem is láncfűrész... A természet ereje siet segítségedre!
Vagyis... növényekkel kell megküzdened a betolakodók ellen.

A játék címe: Plants vs Zombies

Van itt minden. Borsóvető, robbanó cseresznye, zombievő növény... Minden, ami egy jó védelemhez szükséges. A játék önmagában nagyon egyszerű: jönnek a zombik, és neked a nap energiájából kell növesztened növényeket, amik lelövik, fölrobbantják, megeszik, stb... ezeket. Energiát kapsz a Napból, de csak keveset, éppen ezért kell napraforgót ültetned, ami egy kis pluszt biztosít.

Igen, a játék bugyuta, nagyon. Mégis... valami nagyon megragadó van benne. Nem tudom, hogy a mosolygós napraforgó-e az oka, vagy a zombik agyra éhes hörgése... Mindenesetre garantált szórakozást nyújt bárkinek. Ja, és figyelmeztetés: ADDIKTÍV!

Trailer:

Egy dal, ami épp olyan beteg, mint a játék:

Kacs!

Fun, Codenamepost 0. rész (trailer), random metál

2009-09-09T18:30:00.011+02:00

Ismét filóztam, hogy miről írhatnék a blogba... Ugyanis az életemmel jelenleg minden rendben. Boldogság, öröm, koncertek, lazulás, s pörgés. Pár éve még előttem ismeretlen volt az a fogalom, hogy valamiért ne érjek rá, manapság már szerencsére mindennapos. Jó dolog ez, érzem, hogy élek, s közben jól érzem magam. Persze elkezdődött az iskola, utolsó év, érettségi, miegymás, de ez annyira nem bír nagy jelentőséggel... Attól eltekintve, hogy míg tavaly bírtam a 8 órákat egyhuzamban, idén, mivel leadtam a matekfaktot (bioszra fölösleges) többször van napi 5 órám, melyek unalmasságuk miatt rohadt fárasztóak. Vegyük a matekot. Átkerültem a sima csoportba, s mikor agyam megpróbált lesüllyedni a szintre, alig élte túl a zuhanást.

Noh, de nem erről akartam írni. Egyik nap jöttem haza a szokásos úton, kissé sötétben, s akkor elhaladtam egy hely mellett, ami fölidézett bennem bizonyos eseményeket, melyeknek egy Codename nicknevű emberkéhez van köze.
Ki is ez a Codename? Merülhet föl a kérdés. Ez egy hosszú történet, de van időm (míg lejön a Dexter S04 Ep01), elmesélem.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy általános iskola. Ebben éldegéltük boldog-boldogtalan mindennapjainkat iskolatársainkkal akkoriban, míg egy nap az osztályfőnök azzal állt elénk, hogy lesz egy új osztálytársunk, de ne baszogassuk, mert lelkileg sérült. Ugye milyen jól kezdődik ez is? Úgy látszik vonzottam a lelkileg nem túl ép embereket...
Aztán ezután a felemelő bejelentés után megjelent Codename. Sovány test, holt fehér bőr, görbe hát és pattanásos arc jellemezte, rövid, fekete, zsíros hajjal. Már ránézésre is ellenérzéseket keltett majdnem mindenkiben. Végülis jó, megjelent az osztályban, nem nagyon törődtem vele... Egészen addig, míg bele nem fészkelte magát a baráti körömbe, s szépen lassan összehaverkodtunk. Közben persze mindennaposak voltak az osztályban a másik basztatása, és ennek a célpontja talán kicsit többször volt Codename, mint más. Talán ez lehetett az oka, hogy hagytuk, hogy beillesztkedjen hozzánk, már nem igazán tudom. Mindenesetre akkor foglalta el fix helyét nálunk, mikor megismertük Slayert, és vele együtt a szerepjátékot. Igen, Slayer hozta be ezt a nem mindennapi hobbit a mindennapjainkba, áldassék az ő neve!

Szóval Code beférkőzött közénk. Sokat kockoltunk, meg lógtunk együtt... Itt is minden viszonylag jól indult, bár elég hamar beette magát a nácizmus férge Code agyába. Az elején még csak gúnyolódásból karlengetett (Zikkájl! :D), de a végén már nagyon komolyan vette az egészet, és elkezdett orrba-szájba zsidózni. Ez azért valljuk be kicsit irritáló, mikor a barátaira mondja az ember...

Hopp, lejött a Dexter! Ennyi időm volt, bocs.

A következőkben elmesélem, hogyan vált Codename lelkileg sérültté, s talán azt is, hogyan mentettem meg az életét! Tehát folytatása következik. Ja, és keresek logokat is.

Végezetül egy random metál szám, csak a hangulat kedvéért:

Uhh..

2009-08-31T14:06:00.007+02:00

Tegnap egy fergeteges buliban voltunk az Zp-ben, tudniillik Alvin koncert volt. A közelgő jó estét jelezte már az, hogy elpofáztuk a megállót, így egyel később szálltunk csak le. Ám abban a bizonyos megállóban láttuk az ÓMEN-t! A Kálvin tér feliratból a metró megállójában ugyanis leesett egy betű, meg egy vessző, így lett belőle Alvin tér. Ennek nagyon megörültünk, s ebben a hangulatban vettünk vodkát, sört, satöbbit… Rövid (?) iszogatás után betértünk a koncertre, valahova előre. Azt nem lehetett megállapítani, hogy pontosan melyik sorba, mivel a tömeg fergeteges pogózásba kezdett, s eléggé elmosódtak a sorok közt a határok. Volt, hogy egy lökéssel 3-5 métert repültem előre, hogy visszarohanva „megbosszuljam” azt. Alvinék nagyot alakítottak, a buli tényleg óriási volt. Találkoztunk blogunk pár olvasójával, volt wall of death (mikor a tömeg kétfelé oszlik, majd egy jelre egymásnak rohan), találtam egy karkötőt és egy telefont is. Sajnálatos módon, a telefonnak nem találtam meg a gazdáját, és mikor valaki nekem rohant, kiejtettem a kezemből, s többé nem láttam. A karkötő viszont még megvan, ilyen fonott, remélem tetszeni fog Gabinak.

Ám nem csak jó dolgok történtek a koncert alatt. Egyszer jött felém egy csávó, hogy hú, metál. Igen, hú, metál. Ahogy kell, metálosan köszöntem neki, levállaltam, s csak a végén tűnt föl, hogy ez bazdmeg félreérthetetlen szándékkal közelíti a száját az enyém felé! A jelenség lesokkolt, és az ösztönöm cselekedett helyettem: kitértem a buzi elől, majd ellöktem. Azt a homofób ösztönömet beléje! A jelenség sokkolt, éppen ezért nem volt elég lélekjelenlétem ahhoz, hogy pofánverjem támadómat. Később elmondtam a többieknek, mi történt, és Dani mesélte, hogy a csávó nála is bepróbálkozott, s nyakra ment. Szerencsére ő is időben tudott reagálni.

Költői kérdés: mit keres egy buzi Alvin koncerten? Nem eléggé egyértelmű a Lacikának a szövege?

Az estét egyedül Slayer úszta meg bárminemű erotikus élmény nélkül.

Szupergonoszexnőpost, 4. rész, a finálé

2009-08-29T15:55:00.005+02:00

Hát ennek is elérkeztünk a fináléjához.
Ha valaki kimaradt volna, az előző részek:
1. rész
2. rész
3. rész

Tehát a szakításnál hagytuk abba. Másnapra megbeszéltem vele, hogy találkozzunk, és adjuk vissza egymás cuccait. Ez idáig tökre rendben ment, részéről kis sírás-rívással, meg „azértgondoljamát”-tal, meg „tudomazénhibámvoltdeszeretlek”-kell, de ezek már nem tudtak meghatni.
Sajnos Bogi viszont nem tudta elviselni, hogy én hagyom faképnél, így amikor még egy napra rá mikor jöttem haza valahonnan, megjelent a házamnál egy volt haverommal, akit akkor már kb utáltam, és az érzés kölcsönös volt. Mit is csinálhattam volna? Elfuthattam volna, de azt mégse.. így hát leálltam velük beszélgetni. Ha Bogi mondott valamit, Codename (nevezzük így, ez a nickneve) rákontrázott egy „Miért kellett elhagynod a Bogit bazdmeg?!”-gel...Végül, mikor kijelentettem, hogy amíg az a barom itt ugat bele, addig nem vagyok hajlandó beszélni vele sem, akkor elküldte, s mikor kettesben voltunk, bevetette az aduászt: hogy ő terhes.
Ding, még egy pofon! Bár ekkor már nem nagyon hittem neki, mint később kiderült igazam is volt. Anyjával való beszélgetés után kiderült, hogy kamu az egész.

Ismét pár napra rá kaptam a következő levelet iwiwen egy számomra ismeretlen embertől, pontos valójában:

„Hi.
Te voltál a Bogikám exe? Vigyázz,mert a faszcibáló pénzéhes kurva anyáddal együtt felkötlek a fára! Egy talpnyaló senkiházi köcsög vagy! A pénzét meg add meg a Boginak, mert, ha nem , akkor megnézheted magad a hulla házban,mert elteszlek lábalol! rohadék köcsög vagy, hogy merted ott hagyni a Bogit terhesen más miatt!!!!? Oldja meg maga egyedül? Mit gondolsz magadról, hogy te szartad a spanyol viaszt, és már kenheted a falra,mert attól leszel okos?......... Ne aggódj, fogunk mi még találkozni.Bármikor ott lehetek a Karinty-nál......és kileszel nyírva, az életed nem ér annyit, mint te magad!!!!
HEHEHEHEHE”

(Háttérinfó: nem volt semmilyen pénz. Pusztán tablettát vett magának, s nem hagyta, hogy beleszálljak.)
Az emberke kb aznap reggelt be iwiwre, Bogi hívta meg, és volt vagy 3 ismerőse, mindhárom Bogi ismerősei közül. Ebből mindenki szűrje le a tanulságot. Az már más kérdés, hogy a stílusa egy az egyben olyan, mint Bogié. Hab a tortán, hogy a levél „kézhezvétele” után számított két nappal az emberke regisztrációja megszűnt. Contradiction?
A levélre nem válaszoltam, nem érte meg. Biztos kérdezitek, hogy hogyan bírtam ki ezeket mind... Hát többek között barátaimra támaszkodva, valamint akkor volt kialakulóban egy újabb kapcsolatom.

Ezután viszonylagos béke következett, egészen addig, míg az a bizonyos új kapcsolat ki nem alakult. Pont akkor kaptam egy telefonhívást Bogitól, hogy ő szeret, meg satöbbi... Mondtam neki, hogy én nem, mire ő mit sem sejtve megkérdezte, hogy csak nincs valakim?... De, volt. Ekkor kapta ki kezemből a telefont újdonsült barátnőm (aki már szintén volt, de vele kissé simábban ment a szakítás :D), nevezzük kkleppinek, mert ezen a nicknéven jelentkezett ide rendszeres olvasónak, és szépen vázolta neki a helyzetet. Több hívás nem érkezett a telefonomra aznap este.
...De persze Bogi kiakadt, hogy én összejöttem mással, hát mi az??!!? Kezdett kiírni üzeneteket MSN-re a szarkavarásról, a gerinctelenségemről, meg stb. Ebben az időszakban történt a következő levélváltás kkleppi és Bogi között (módosítás nélkül!):

Bogi:
Szia!
Ha lehet, ne ilyen feltűnően nézegesd az adatlapomat.. mert a végén azt gondolom, hogy leszbi vagy.
Amúgy nem rád haragszom, hanem kedves uradra.. Aki jól belevágta a hátamba a kést, és jól megis forgatta..
De most, hogy szakítottunk, végre megszabadultam egy -két tehertől a vállamról.
Szia.

kkleppi:
Szia!
Csak gondoltam megnézem ha már szerinted ronda meg nyomi vagyok, mi az etalon... Hát ha leszbi lennék akkor is menekülnék ha meglátnálak.
Ha nem rám haragszol miért engem baszogatsz? A "kedves uramról" meg lekophatnál lassan. Nem vágott ő sehova semilyen kést. Nem bírt elviselni. Így jártál. Ha meg annyira örülsz hogy megszabadultál a terhektől akkor miért is üzensz neki a Danin keresztül meg írogatsz ki rólam dolgokat PSMben?
Ha értelmes válaszod van ezekre (amin erősen meglepődnék) akkor írj , egybként meg hagyj minket lógva de sürgősen!
Köszi szépen!
Szép napot!

Bogi:
Szia!
Húhúhú:D de merész vagy te..:D kis gyerek létedre..
Hát, valójában az vagy, és a véleményemet állítottam rólad. xD xD legalább őszinte voltam:) Lásd a jó oldalát
Ha ti is lekoptok rólam, akkor énis rólatok.,meg az összes haverom,akik rátok vannak állva..;) Leszek akkora geci, hogy egy szólásomba kerülhet, és rátok megy kb 50 Skinhead,Náci,Hungarista meg akit akartok... [szerk. megj: nem jöttek. És mit csináltak volna? Idejöttek volna karlengetni a házam elé? Meg... pont „rám jöttek” volna, egy nemzeti érzelmű magyarra, valószínű. Jajj...] Mindenki tudja, ki hol lakik... És senki háta mögött nem kavartam a szart, nem úgy,mint EGYESEK. Ugyhogy jó lenne, ha a kicsi szádat befognád.. Tudod,hogy miről beszélek..
Én se viseltem el.Így járt. Mindigis utáltam.. én dobtam ki,mint a labdát az ablakon....:) És helyesen tettem. [szerk. megj. : most akkor mindenki döntse el az eddig olvasottak alapján, hogy ebből mennyi az igaz.]
Majd rájössz,nem most, majd később, talán évek múltán...:) ( Ezt vessézétek ki,hogy mire gondolhatok,nem fogtok rájönni..) [szerk. megj: valóban nem.]
Sok sikert az életben
Szaladj gyorsan Szirkához, Jöttt leveled!
És innentől STORNO!

kkleppi:
Hű. Te paranoiás vagy de rendesen. Kezeltesd magad amíg nem késő. Engem totál nem érdekel hogy mi a véleményed rólam vagy a Szirkáról, az sem érdekel hogy kik a haverjaid. Nem én vagyok merész, te vagy szánalmas. Vedd észre magad!

Bogi:
Kettőnk közül, te vagy a szánalmas. Te meg szopjá nigger faszt, szopós szájú.
Hát tudod, te egy kis kurva vagy aki rá mászik a másik pasijára... Mint, egy utolsó kurva... no comment
Holnap nem éled túl a napodat:) Bucsúzz el a Szirkától...
Örültem, hogy beszéltem veled.. Kis utolsó ringyó szajha..
Akkora orrod van, mint egy zsidónak bazdmeg XD
Remélem szegény Szirka hasznát veszi, már előre sajnálom őt
[szerk. megj: nem, ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni...]

Ezzel szerencsére elváltak útjaink Bogival, s életem sötét korszakának vége szakadt, ahogy ennek a kis sorozatnak is...
VÉGE

Szuperkurvajóbolgárpost

2009-08-28T00:03:00.009+02:00

Ez is megvolt, tegnap hazaértünk, és ahogy megígértük, itt a szuperpost. (30 perc késéssel, bocs.) Képekkel, írással, és képaláírással. All inclusive. Mint ahogy mi éltünk egy teljes hétig. A sör, a bor, a pálinka (csak nem úgy hívták) mind ingyen volt, aki nem jött el velünk, sajnálhatja, hogy kimaradt a sok-sok… nagyon sok-sok jóból. Például együtt is mastikáztunk, kalapban. Nem, nem buzultunk, csak a bolgár nemzeti pálinka-szerű cuccot ittuk. (Voltaképpen nem is pálinka-szerű, inkább az ouzora hajaz, de ez már részletkérdés.)De fistingeltünk is. Amit tudtunk, azt le is fotóztuk, íme, lássatok is néhányat. A fistingekről nem készültek képek, pedig naponta többször is volt. (Gy.K.: fisting= mikor a haveroddal összecsapod az öklödet, mintegy kifejezve azt, hogy valami rohadtjó.)

Ez volt az az állóvíz, amit egy egész héten keresztül el kellett viselnünk, vagy mellette feküdnünk valami napágy nevű cuccon, sört, és egyéb üdítőket szürcsölgetve.

Amikor nem ezt csináltuk, elugrottunk a közeli bazársorra, és vettünk szuveníreket.

Ez itt épp Szirka, ahogy megtalálja az egyensúlyt.

Ez meg itt Slayer. Ő is.

A Zippo-k, az ellentétek vonzzák egymást.

Peace! \/_^.^_\/

Bár kicsit kilóg a sorból, de Szirka vett pufihalat. Ennél királyabb dolog nincs a világon! (Kivéve a sört, meg a nőket)

Pufihal rulz.

Ezen kívül voltunk még olyanban is, hogy AquaPark. És, kedves olvasóink, ez az a pillanat, amikor felfedjük magunk. Íme, egy kép, amin mindketten rajta vagyunk, FÉLMEZTELENÜL!

(Előtérben Slayer habteste, háttérben Szirka hablába, a habokban.)

Ha már ilyen közel kerültünk a vízhez, vettünk shishá-t, más néven hookah-t, szép magyar néven pedig vízipipát, akit elneveztünk Zafírnak.

Zafír, lávolunk!

Ezáltal kibővült az italválasztékunk.

És még mindig a vízhez kapcsolódva, láttunk tengert. Nagyot, Feketét. A kalapot mi tettük oda.

Szirka Mózesest játszik. Mózesnek jobban ment, bár lehet, hogy csak a Vörössel működik.

Vettünk energiaitalokat, és az egyik meglepően őszinte volt a fogyasztás veszélyeivel kapcsolatban.

Energiaital, Vodka Energy, Pina Collada, Tequila Sunrise, Cuba Libre… és After Shock. Sajnos csak másnap tudtuk meg, miért is ez a neve.

Ó igen. Az utolsó előtti este elhatároztuk, hogy mi most akkor kiélvezzük az all inclusive által nyújtott előnyöket, és bebaszunk mint az albán szamár. Kezdtük pár laza sörrel, whiskykólával, koktélokkal (köztük azzal a bizonyos After Shock-kal), még több sörrel… De ez még csak a kezdet volt. Bár a bár 11kor bezárt, mi folytattuk mulatozásunkat, pár epikus pool meccsel, melyek döntetlennel zárultak. Miután itt is föltankoltuk magunkat némi sörrel, és belógtunk egy discoba (az Úr kegyelmezzen lelkünknek) kimentünk a közeli tengerpartra, mert miért ne? Beszélgettünk az élet értelméről, az atomfizikáról, meg a csajokról, mikor Slayer spiccesen odatámolygott néhány italozó lengyel archoz. Miután bemutatkoztunk, hogy magyarok vagyunk, akkor kezdődött az igazi Party. Orosz vodkát ittunk (sokat) Slayer ruhástul berohant a tengerbe, de még előtte fölsétáltunk, illetve botladoztunk egy olyan „szerkezetre”, ami mélyen belelógott a tengerbe, gyakorlatilag levegővel töltött műanyag volt az egész, és fél hídként szolgált. (Csak egy vége volt)

Mivel aznap piros viharjelzés volt, a tenger eléggé háborgott, és Slayernek minden egyes hullámmal meggyűlt a baja. (Akkorákat taknyolt, hogy öröm volt nézni. Mondjuk akkor megijedtem, mikor majdnem belebukfencezett a háborgó tengerbe. - Szirka) Összehaverkodtunk a srácokkal, és nekiindultunk a városnak.Bementünk néhány kommersz discoba (mezítláb), táncoltunk az asztalon, Slayer részegen megpörgette a fényképezőgépemet, annak ellenére, hogy én ráüvöltöttem, hogy ne tegye, mintegy látva a jövőt, amikor is a gép elrepült, több mint tíz métert szállva az éjszakába, egyenest bele a homokba, melynek hatására a lencséje szétment. Mindezek után frissen megismert barátaink szobára hívtak, ahol folytattuk az italozást, miközben Szirka a férfiakkal politizált, Slayer pedig csajozott. Mindenki döntse el, ki cselekedett jobban. Ez volt az az este, mikor Slayer elhagyta a pólóját, kalapját, s konfliktusba került egy cigánykurvával. ("Wanna blowjob?")

Másnap 2-re megbeszéltük a lengyelekkel egy találkozót, de elkéstünk, s így sajnos valószínűleg soha többet nem fogunk velük találkozni… Sebaj. Viszont helyette találkoztunk egy szerb festő sráccal, aki minden országot szeret, kivéve Szerbiát. Igazi világpolgár. Kedves volt velünk, engedett az árból, s mi cserébe fölajánlottuk neki, hogy ha majd egyszer Magyarországon jár, esetleg beugorhatna. Ha ez megtörténik, készítünk vele egy interjút.

Ez volt tehát Bulgária, DöGödör módra.

Zikkájl!/Kacs!

Alternatív buszhasználat

2009-08-16T22:15:00.005+02:00

Sokan a buszt közlekedési eszköznek tekintik, mellyel kisebb-nagyobb kellemetlenségek árán el lehet jutni egy kívánt pontba, vagy legalábbis közel hozzá. Ők (mi) a Primitívek. A Fejlettek ezzel szemben rájöttek a busz felületének web 2.0 szintű felhasználására, úgy mint

a,

Dalszöveg írás, és megosztás

"Ez itt a roma hip-hop
Elmogyok neked itt mos
A Debi meg a Méri
A Rubin meg a Helén"

Társkeresés.

Írjatok neki csajok!!!

Igen, ez rövid lett. Kacs.

Szupergonoszexnőpost, 3. rész

2009-08-11T20:13:00.005+02:00

Nos, hol is hagytuk abba?

Előző két post a témában:
1. rész
2. rész

Sokat kellett gondolkodnom, hogy milyen sztorit osszak még meg veletek... Hogy elmeséljem-e, hogy milyen problémásak voltak a mindennapok... de az unalmas lenne. Végül úgy döntöttem, hogy a végjátékot mesélem el nektek, hogy mi tett be annyira, hogy véget vessek az egésznek.

Történt, hogy voltam egy táborban, ahol nem volt térerő. Ez megesik egy völgyben, valahol távol a hegyek között. Nos, igen Vodafone, 99%-os lefedettség...
Mindig azt az 1%-ot találja meg az ember.
De mivel mondtam, ez megesik. Éppen ezért a normális ember elhiszi, hogy ilyen létezhet... Nos, Bogi nem tette. Slayer és közte a következő párbeszéd zajlott le:

- Azt mondja, hogy nincs térereje.
- Jah, én sem érem el.
- De ez milyen kifogás már?
- Hm?
- Hát ez milyen kifogás már, hogy nincs térereje? Miért nem mondja csak azt, hogy nem akar velem beszélni?
- Hát... Nem lehet, hogy tényleg nincs térereje? Más sem tudja elérni...
- Nem, ez nagyon átlátszó...

Egy hétig voltam térerő nélkül a "vadonban". Rohadt jól éreztem magam, és teljesen megújultam abban a táborban. Tényleg jó volt technika, és idegeskedés nélkül egy hétig... De sajnos, visszafele az arra a hétre rendelt rossz mennyiség egyszerre zuhant a nyakamba: a vonaton már volt térerő, és jóhiszeműen fölhívtam barátnőmet... Ő fölháborodva üdvözölt, hogy mi az, hogy nem hívtam... Elkezdtünk veszekedni, s veszekedés közben jött a sokk: azt állította, hogy terhes.
A vonat zakatolása tompa zúgássá halkult, a körülöttem beszélgetők pedig eltűntek a szemem elől. 17 éves voltam, azzal az elhatározással, hogy továbbtanulok, nem azzal, hogy már a közeljövőben el kell majd tartanom egy gyereket... Először nem hittem el, ez nem történhet velem, pont most, mikor minden olyan jó volt... Kiakadtam.

Mire hazaértem, kiderült, hogy az egész kamu volt, át lettem baszva csúnyán. Nyilván azt kérdezitek, miért tenne ilyet valaki bárkivel? Nos, nem tudom.
De én, a könnyek hatására megbocsájtottam... De ez a kapcsolat ekkor már az utolsókat rúgta.

Megkérdeztem tőle, hogy miért nem képes megbízni bennem? A válasz az volt, hogy többször csalódott. Én ezt megértettem, de fél év után sem volt képes elkezdeni bízni... Ez pl abban mutatkozott meg, hogy mikor a barátaimmal találkoztam, akkor ő azt hangoztatta, hogy biztos a kurváimmal találkozom. Hát igen, Slayer, you're my bitch! SAY IT! Eh...
Azért is le lettem ám cseszve, ha a pillantásom egy másik nőre esett, akár teljesen véletlenül. Ekkor az "akkor dugjál delfint" esete állott fenn.
Többen kérdezték, hogy miért nem szakítok már vele, meddig bírom még ki... Nem sokáig bírtam. Az utolsó hónapban elmondtam neki, hogy ha ez így megy tovább, akkor tovább nem maradunk együtt. Azt mondta, megpróbálta. Nem próbálta meg eléggé, így végül elhatároztam magam, és tovább léptem.
Ám a szakítás sem volt egyszerű, a rém nem sokkal később visszatért...

Folytatása következik fenyegető levelekkel. Először, csak itt publikálva, csak nektek!
Majd.

Én is

2009-08-10T13:07:00.005+02:00

visszatértem.
Nem lusta voltam postolni, illetve nem csak... Van olyan, hogy az embernek dolga van, fontos, és halaszthatatlan, tessék megérteni! Ennek ellenére, most itt vagyok, és postolok, elvégre ez egy közösségi blog.

Szóval. Ismét hülye emberekről lesz szó.
Voltam SZTK-ban. (Ez már önmagában elővetítheti, hogy hajaj.) Rendre megérkeztem fél 11-re, és egyből föltűnt a rendellenesen sok ember, valamint, hogy negyed óra elteltével sem pittyegett a számjelző, kérve a következő delikvenst. Az emberek türelmetlenül elkezdtek zúgolódni, amit a fülemben bömbölő metál ellenére is hallottam, s valami olyasmit szártem le, hogy igazgató, meg gyűlés, meg milyen már. Összeraktam, és kikövetkeztettem, hogy orvosom minden bizonnyal egy nagyon fontos gyűlésen van, magára hagyva a már fél 9 óta váró betegeket. Egy idős bácsi fölpattant, és agresszíven kikérte magának, hogy ezmiez, mire a nővérkék próbálták csitítani, hogy ők nem tehetnek róla, az igazgató úr... több se kellett hősünknek, fogta magát, hogy ő bemegy az igazgatóhoz, és majd ő megmutassa. A nővérek erre szelíden betessékelték a szobába, és a bácsi eltűnt fél órára, majd úgy tért vissza, mint a kezesbárány...
Eközben lincshangulat alakult ki, s én néha beüvöltöttem, hogy az igazgató monnyon le, mire az idős nénik egyetértően bólogattak. Mindenki fel volt háborodva, hogy az igazgató ne rendelési időben tartson gyűlést, (Hát nyilván, majd akkor, mikor nincsenek ott az orvosok, vagy nem tudom hogy gondolták...) és hogy az ebédidejét áldozza föl arra. Ekkor már vagy 1,5 órája vártak az emberek. Az ebédidő a legjobb helyen is max fél óra.
Halkan megjegyeztem a régi mondást, hogy nyugdíjasok, van idejük... Sőt, tényleg nem értem miért zsörtölődnek, míg a betegellátás ingyenes...
Lenyugodtak a kedélyek, mikor a doktornő megérkezett, és mikor elkezdték behívni az embereket, a hangos "Na végre"- sóhajoktól visszhangzott a váró. Picit megijedtem, hogy engem meg fognak lincselni, mert időpontra jöttem, és ráadásul ismerem a doktornőt, úgyhogy előbb hív majd be, de szerencsére senki nem tiltakozott, mikor én, a kb utolsó érkező elég hamar sorra kerültem...

Holnap szupergonoszexnőpost 3.
Kacs.

10 perc alatt

2009-08-01T13:16:00.004+02:00

Milyen sok hülye emberrel lehet találkozni! Pusztán azzal, hogy elmentem a Lidülbe, buta emberek százai özönlötték el egyszerre a várost. Kezdeném azzal, aminek a pénztárnál való sorbaállásnál voltam tanúja: Az egyik vásárló panaszkodott, hogy olyan kicsi a hely a pénztár előtt a szalagoknál, merthogy oda raktak egy csomó árút, és hogy milyen az már, a szélesebb emberek nem tudnak elférni! A válasz egyszerű volt, gondolom már sokan panaszkodtak ezért: Majd ha valaki nem fér el, szólunk, és elviszik onnan az árut. De a nő tovább játszotta az akcióját: dehát nem látják, hogy nem férnek el az emberek? Megjegyezném, hogy csak a nő reklamált. Egy kocsival simán el lehetett ott férni, és még a kövér embereknek is ment, csak picit gondolkodniuk kellett. Biztos fájdalmas dolog egy rég nem használt szervet használni, a mozgásterápia is fáj, de könyörgöm!

Más: alig egy sarokkal odébb jött két villamos. Ezt észrevette öt ci... fiatal. Fogták magukat, átrobogtak az Üllői közepén, majd mikor az elöl haladó 3 férfiegyed már majdnem fölszállt, a villamos becsukta előttük az ajtót, és elindult. A másik két nőegyed erre csalódottan elkezdett óbégatni a villamossíneken... Csakhogy, mint említettem, a másik megállóban is állt egy villamos, és az is elindult, eltökélten. Biztos rasszista volt, mert nem csengetett, ellenben az egyik csaj idejében észlelte a veszélyt, és odaüvöltött a másiknak, hogy vigyázzon. A gyors reflexekkel megáldott másik még idejében félreugrott az éppen induló villamos elől. Utána csatlakoztak a férfiegyedekhez, hogy együtt óbégassanak.

Open Stage után, + képek

2009-07-31T11:52:00.008+02:00

Kacs!
Hát ezt is túléltük. A koncert bámulatos volt, még mindig fáj a fejem. Készült videó, linkelem, valamint backstage fotók majd holnap.
Videók:

Mesterkettes

Támad a szubkultúra! Avagy milyen az, mikor sok ember énekel hamisan. Még jó, hogy senki nem hallotta...

S vicces képeket is kaptok, a fölrobbant szék kapcsán ugrott be. Avagy: mi történik, ha valaki jóhiszeműen hátradől a menzán a székben? Ez:

A szék darabjait utána hárman szállítottuk el, s a látványon még a furcsaságokon edződött gondnok is meglepődött.

Következő képhez nem fűzök kommentet, mert meghalok :S

S a mai utolsó kép a büszkeségem, avagy hogy máshogy díszítsünk föl a ballagó diákok termét, hacsak nem egy 1,5 méteres kaccsal?

Open Stage

2009-07-30T14:48:00.003+02:00

ÓPENSZTÉDZS!
Bizony. Ma lesznek a ZP nevű koszfészekben, amit azért szeretünk, mert hébe-hóba játszik ott egy-két jó banda is. És bár 18 év alattiakat elvileg nem engedik be, azért Slayer is be tud lógni néha, persze csak akkor, mikor az ominózus "Van nálad valami szúróeszköz, fegyver?" kérdésre nem azt válaszolja dülöngélve, hogy "Faszt".

Az Open Stage egy székely banda, stílusparódiákra szakosodtak, valamint albumukat meghallgatva ízelítőt kaphatunk a székely humor pikáns mivoltából, s a székely nyelv rejtelmeibe is belekóstolhatunk. Általában a manapság oly divatos rap, illetve a régi Kozsó-szerű formációkat parodizálják ki kegyetlenül, kínosan ügyelve arra, hogy épp olyan rímtelen legyen a remekművük, mint a forrás. Rólam tudni kell, hogy kizárólag olyan zenét hallgatok meg, aminek valami köze van a rockhoz, esetleg köszönőviszonyban van a metállal... Nos, ez a banda nincs, mégis jók. (Illetve van egy darab számuk, ami metálparódia, az még Slayernek is tetszik!) Határon túlról érkezett barátaink akkora bulit tudnak csapni, hogy csak néz a szegény budapesti ember.

Mikor megismertem őket, én is csak néztem, hogy mi ez a szar, de aztán mégis letöltöttem a 2. albumukat, meghallgattam, és egyszeriben rájöttem, hogy mégiscsak zseniálisak...

Lényeg, ami lényeg, gyertek, s töröljük el együtt a határokat itt, Budapesten!

Ui.: Bocs, Slayer, muszáj volt.

Agglegénykonyha, 1. rész: DöPizza

2009-07-29T13:52:00.006+02:00

Kacs!
Üdvözlök mindenkit beígért agglegénykonyha rovatunk első részével! Ebben a rovatban majd ketten fogunk elkészíteni Slayerrel minden ínyencséget, kizárólag otthon található alapanyagokból, képekkel. Lássuk hát!

DöPizza
Hozzávalók:
- kis vagy közepes félkész pizzaalap
- vaj/margarin
- löncshús
- sajt
- konzerv kukorica
- random fölvágott (vagy amit találsz)

A hozzávalók, egy képen. Szemléltetés, és elrettentés gyanánt.

Elkészítése:
Fogj egy NDK-s szendvicssütőt, és dugd be a 220-ba. Ha túlélted, tedd a tetejére a pizzaalapot, és kezd el megkenni vajjal. Nyisd ki a löncshúst, és darabokban, ízlésesen helyezd el rajta...

Valahogy így.

Miután ezzel megvagy, helyezzél rá tetszőleges számú felvágottat. Elhelyezheted a pizzán dekoratívan, gusztustalanul, rasszistául. Csak a képzeleted szabhat határt. Ezután nyisd ki a konzervkukoricát. Legalább 3 konzervnyitót használj a célra, s szenvedj meg vele, úgy jobb lesz az íze.

Ha találsz egy jó konzervnyitót, becsüld meg, és inkább ne használd, nehogy elromoljon!

Hintsd meg a kukoricával a pizzát, akár a levével is, hogy jó szaftos legyen. Végül reszelj rá tetszőleges mennyiségű sajtot (sokat).
Ha ezzel megvagy, tömd bele a pizzát a sütőbe, s forgasd, hogy egyenletesen lesüljön/égjen.

A kész mű kb így:

...esetleg így fog kinézni:

Fogyaszd egészséggel, sörrel, és jó kedvvel!

Szupergonoszexnőpost, 2. rész

2009-07-27T14:49:00.003+02:00

Sziasztok, és szia Csaba!
Tehát az előző postban a történetet ott hagytam abba, hogy összejöttem a csajjal, öröm, boldogság. Nem sejtettem, hogy olyan fekete özveggyel van dolgom, aki nem megöli párját, hanem csak kínozza, folyamatosan, s lassan csepegtetve belé a mérgét...
Tehát az első hét. Boldogságban telt, mint a legtöbb új párnak... Voltak olyanok, akik ellenezték a kapcsolatot, persze önző okokból (maguknak akarták Bogit), míg mások még örültek az elején, hogy milyenkurvajó is ez. Aztán...
Eltelt egy hét. És a következő poén ütötte ki a biztosítékot a sárkány düh -és tűzokádó központjában:
"A niki, te az olyan jó csaj. És pont úgy néz ki, mint te, pont ott lakik, és még az msn címetek, meg a telótok száma is azonos. Tökjó! " A poént én mondtam msn-en, s a reakció borzalmas volt.
Adalék, hogy a csaj már előtte többször szólíttatta magát Nikinek, ellenségeinket megtéveszteni akarva.
Itt kezdődött aztán a DRÁMADRÁMADRÁMA!... Ugyanis ezen besértődött, és kijelentette, hogy nem hajlandó velem beszélni, mert ki kell hevernie ezt a "póént". (igen, póént, nem poént.) Végül kb egy óra magyarázkodás, és telefonálgatás után hajlandó volt megbocsájtani a "szemétségemet".

De nem csak ez volt a baj. Történt egyszer ugyanis, hogy össznépi piálást tartottunk nála, 5en. Volt ott minden finomság, és ő, jó házigazda révén kicsit jobban felöntött a garatra... És rájött, hogy mi együtt vagyunk, és lehetne itt jó dolgokat csinálni a szobájában... Úgyhogy megfogott, és gyengéden behúzott az ágyába, ajtót meg ránk zárta. Míg én próbáltam ellenállni, és elérni, hogy ne most, hanem majd kicsit józanabban történjen majd meg a dolog, s kicsit kettesebben... addig kint a többiek magukba mélyedve bámulták a Grundig feliratú DVD-t. (reklám, majd számlámra utaljátok, ahogy megbeszéltük, kösz!) Bámulták, egészen addig, míg egyikük megelégelte, és elkezdett üvölteni, hogy ő haza akar menni, engedjük be, mert kéri az mp3 lejátszóját. Bent ezt hallottam, és miközben a pólómtól próbáltak megszabadítani, én fáradhatatlanul érveltem tovább, hogy azért mégiscsak ki kéne nyitni, és hazaengedni őket, utána folytathatjuk... Érvemnek nyomatékot adott eközben vérszemet kapott haverom, aki már vodkásüveggel püfölte az üvegajtót. Nagy nehezen végül fölöltöztünk, és az ajtót is kinyitottuk, haverom beviharzott, és sértődötten magához vette mp3 lejátszóját. Kimentem beszélgetni a többiekkel, közben hevesen elnézést kérve minden kínos percért... Ami eközben történt, abból nem sokat láttam: Még viszonylag friss barátnőm beinvitálta Slayert a szobájába, s megpróbálta megcsókolni, meg magához húzni (gondolom neki ekkor mindegy volt, a fasz az fasz.), de Slayer ellenállt, és kijelentette, hogy nem fog a barátja nőjével, mert milyen az már. Ezután mindenki távozott, s Slayertől megtudtam, hogy mi is történt. Kettesben maradtam Bogival, majd számon kértem a dologról, mire sírva fakadt, kijelentette, hogy nem úgy történt, majd elaludt a konyhaasztalra dőlve. Ágyba tettem, majd távoztam a helyszínről.

Hangsúlyozom, ezek nem kitalált történetek, és az élő személyekkel való hasonlóság sem a véletlen műve!

Folytatása következik...

Post-apokaliptikus post

2009-07-26T20:55:00.006+02:00

Bár a szupergonoszexnőpost 2 még várat magára (logokat csemegézek), egy érdekes jelenség ütötte fel fejét Kőbánya-Kispesten. A jelenség fantasztikus, bár eléggé hátborzongató látványt nyújt... Egy eljövendő kort idéz elénk, mikor is majd a beton lesz az új föld, s a víz pusztán e falak közt marad meg, egy olyan kort, ahol a nádakat vas helyettesíti, egy olyan kort, ahol emelődaruk állnak peckesen fát imitálva a lemenő Nap sugarában...

Egy igazi mesterséges tó.

A jelenség sajnos nem egyedülálló. Egy kőhajításnyira innen, Kispesten, a Kossuth téren található egy félbehagyott építkezés, ahol szintén hasonló látvány fogadja az arra tévedőt. Bár nem ilyen látványos, mint a képen látott "tó", de ha jobban szemügyre vesszük, észlelhetjük a benne rejlő flórát. (békanyál) Ez esetben az építkezés már évek óta áll.

... de mi így szeretjük Budapestet, és a külső kerületeket!
Kacs.

Képek - ápdét.

2009-07-26T14:10:00.005+02:00

Tehát, végre visszaszereztem a gépem, és ebből kifolyólag kaptok is 2 remekbe szabott képet a Burger King tisztaságáról.

Ím a bámulatos börgerking, a reklám helye.

S itt látható egy csótány, reprezentálva a vendégszeretetet, s a kínos tisztaságmániát ami a helyen uralkodik. Csótány, have it your way, csak ínyenceknek!

Előtörténet

2009-07-25T22:18:00.006+02:00

A folytatása a szupergonoszexnőpostnak majd holnap várható, addig is itt egy előtörténet, amit Call of Cthulhu-ra dobtam össze még régen. (a CoC egyfajta horror-szerepjáték.) A kalandból végül nem lett semmi, de ez azért megmaradt.

Egy őrült orvos gondolatai. (1950-es évek)

Vér… Mindent csak az borít. A valaha fehér köpenyemet, mely az idők során elszürkült… A falat, melyet előrelátóan az építője csempével borított… A páciensemet, melynek az egész testét patakokban lepi el… Egy kívülálló szemével biztos úgy nézek ki, mint egy hentes, de én ezzel csak a jövőt szolgálom, hiszek benne. Még pár kis vágás, és elválasztom az összes ideget a testtől… Szeretem a munkámat. Mindig is szerettem csinálni, mindig is szerettem életeket menteni. Hiszem, hogy a jelen még nem elég érett ahhoz, hogy elfogadja, amit teszek.

A test rándul egyet – nyilván az utolsót. Nem mozdul többé.
Fejét a kezembe helyezem – még látom az életet pislákolni a szemében. Gyorsnak kell lennem: a másik test fölé hajolok, ami még nem is sejti, hogy hamarosan milyen traumákat kell átélnie. Aprólékos mozdulatokkal fölnyitom a nyakat, leválasztok egy kevés izomrostot, majd a fejet, melyből még mindig nem hunyt ki az élet szikrája, a nyakhoz közel helyezem, és amilyen gyorsan csak lehet, megoldom a vérellátását. Ehhez föl kell nyitnom a szedált állapotú test nyaki artériáját, és egy csővel átvezetnem… Igen! – kiáltok fel, mikor minden probléma nélkül sikerült. Még soha nem ment ilyen jól…

Elsötétül előttem a világ, majd hirtelen óriási fényességet látok, egy emlékkép villan fel előttem. Guggolok a rókalyukban, jobb combomból úgy negyedkilónyi hús kitépve egy fránya találat miatt, fölöttem golyók záporoznak, én meg kétségbeesetten próbálom stabilizálni egyik bajtársam állapotát. Nyakát eltalálta egy eltévedt repesz, megsebezve a nyaki verőeret.. kétségbeesetten próbálom megmenteni az életét. Fejem néha ki-kilátszik a rókalyukból, de nem törődök vele. Talán azért nem lőnek le, mert látják a vörös keresztet a sisakomon, vagy talán azért mert azt hiszik, hogy én is haldoklom… Majdnem mindegy. Pozíciómat emellett elárulja a vérző katona nyakából spriccelő vér is. Vajon ezért szorítom olyan kétségbeesetten azt a nyavalyás nyakat, vagy látok reményt, hogy életben marad? Nem tudom. Mindenesetre megkönnyebbülök, mikor a vérzés eláll, a szív már nem pumpál több vért a földre, kezemre, sáros arcomra… Ájultam terülök el a földön.

Kinyitom a szemem, és ott látom magam előtt a mestermunkámat. Ez kijózanít, pislogok még kettőt, és a rémkép elszáll. Összekötök pár ideget, biztosítom a fej tartását, és bezárom a bőrfelületet. Leülök az ablak alá, a padlóra, és belekortyolok az altatáshoz használt alkoholba. Még soha nem esett ilyen jól.

Az idő telik, az ital fogy. Úgy egy óra után az üveg kicsúszik a kezemből, és ezer apró szilánkra hullik szét a padlón. Minden homályos lesz körülöttem. Örülök a homálynak, befogad… Kicsit talán még magamra is emlékeztet, mintha önmagam látnám benne.
Élvezem a pillanatot, élvezem, hogy ott ülök a földön, véres üvegszilánkok között, élvezem, ahogy a hold fénye besüt az amúgy is hiányos tejszínű ablakokon, és élvezem, hogy nincs semmi gondom.

Mikor fölkelek, még nem akarom kinyitni a szememet. Jó nekem a sötétség, minek engedjem be a bántó fényt? Persze ez az érzésem egyből elmúlik, mikor nyüszítést hallok a műtőasztal irányából. Nehézkesen fölállok (ilyenkor persze tud fájni az a háborús sérülés…), és odalépek az asztalhoz. Egy kétfejű kutya néz rám szomorú tekintettel, hogy eresszem már el őt/őket. Mosolygok. Vajon mire fogják ezt a fölfedezést használni pár évvel később?

Szupergonoszexnőpost, 1. rész

2009-07-25T14:15:00.006+02:00

Reggelt, mert megtehetem.
Szerkesztői unszolásra rávettem magam (nehéz volt, és tényleg nem is akarom, neeem, nem akarom!), hogy írok egy postot egyik ex barátnőmről. A post megkaphatná az "Így jártam azzal a csajjal..." címet is, How I met your mother után szabadon.
A postot végül azért írom, mert tanulságos. Bemutatja, hogy egy férfi meddig képes süllyedni, mikor szeret valakit, s egy nő meddig képes kikészíteni valakit, valakinek a családját, és a barti körét, pusztán szavakkal.
Szóval. Az egész egy naiv piabeszerzéssel kezdődött, réges-régen egy messzi-messzi Plus előtt. Milyen szép is lett volna, ha csak mi lettünk volna 4en! De nem. Egyik haverom (már vele sem tartom a kapcsolatot, de majd erről is lesz egy post, mert ezzel kapcsolatos, és az is tanulságos (ne barátkozz részeg, drogozó nácival)) megkérdezte az "akció" előtt, hogy hozhat-e még két embert, csak ott lesznek, és nem sok vizet zavarnak majd. Nem örültem neki, ugyanis egy kínai hozott ki nekünk a Plusból piát, eléggé olcsóért, úgyhogy biztos nem túl legálisan... De belementem.
Kissé késve, de megérkeztem a megbeszélt helyre, s kiderült, hogy az egyik plusz ember egy csaj. Ismertem a többieket, és már előre éreztem, hogy tuti az lesz, hogy mindenki csajozni próbál majd... Dehát ez már csak így megy.
Aztán hozta Harley, a kínai az árut. Pár üveget fölbontottunk kóstolónak, és ott a parkban elkeztük iszogatni. Teljesen lényegtelen dolgokról beszélgettünk, hogy kinek milyen lesz a szilveszter, ki mit csinál szabadidejében, stb. És akkor... Bár láthattam volna előre, de nem, valamiért nem vettem észre az intő jelet... Bogi, a csaj szemrebbenés nélkül megkérdezte haveromat, hogy "Te is náci vagy?"... Magam se tudom miért, de nem reagáltam erre a kérdésre semmit... De miért nem? DE MIÉRT NEM??!?! Haverom viszont értetlenül állt a kérdés előtt, és gondolom már a kérdést is sértésnek érezte, de azért kipréselt magából egy viszonylag illedelmes "Nem"-et.
S az este ment tovább, majd véget is ért, MSN, és telefonszám csere után mindenki ment a dolgára.
Másnap a szenvedés MSN-en próbált becserkészni magának, és sajnos sikerült is neki. Találkoztam, bár először hármasban Bogival, majd átvittük a dolgot kettesbe, s végül bekövetkezett: elkezdtünk járni.
Az elején rózsaszín felhő takarta el a mögé rejtőző fekete sárkánynak zord arcát, de nem kellett sok, hogy a felhő mögül kileselkedjen...

Folytatása következik egy másik postban.

Képek

2009-07-24T12:32:00.013+02:00

Reggelt!

Hát ezzel is megvolnánk. Az első bringás blogtalálkozónk hatalmas sikerrel ért véget. Mindenki ott volt, aki jelezte, hogy jönne, s pár váll és seggfájdalomtól eltekintve a résztvevőknek semmi bajuk nem akadt. Viharos szél nehezítette a hazautat, de nem hátráltunk meg, nyeltük a port.

Lássuk hát a beígért képeket:

Slayer indulásra készen.

Szirka blogol.

Ezeken a helyeken jártunk.

Ilyen jóarcokkal találkoztunk utunk során.

Boia chi molla! - Halál arra, ki feladja. Mi nem tettük!

Valami kommerszség, amit ittunk.

Pózolj zacskós vízzel!

"Ugye nem a napiszarra lesz?" Nem...

Bicikli kölcsönzőnk a Gödörben.

Klubunk, melyet fönnállásunk első nap-évfordulójára alapítottunk.

További képek Slayertől, mert nála van a gépem.
Kacs!

A Burger Kingből élőben

2009-07-23T22:02:00.005+02:00

Nos, lassan ott tartunk, hogy megnyílik a perverz örömök tárháza, egyenest a Rocktogonba, röpke 300 forintért. Perverz örömök alatt hangos rockzenét értek. A várost bejártuk, láttunk érdekes embereket, (képek holnap egy superpostban) és úgy néz ki a blogtalálkozó nem várt sikereket aratott. Ha valakinek még van kedve, csak jöjjön a Gödörbe, ott lesz a többi blograjongó is. Van, aki pipát hozott, míg mások gitárt, így a hangulat garantált. Ha netán valakinek a gyalogos közlekedés túl lassú, annak biztosítunk bérbringát 1800 ft-ért 4 órára.
Tehát mint mondottam: következő megálló a Rocktogon!

Budapest by night

2009-07-23T18:53:00.002+02:00

Élőben jelentkezünk az EuroPark nevű bámulatos létesítményből ("elhatárolódom!" -Slayer), egészen pontosan Segafredo Zanetti Espresso-ból. Bizony, már egy fagyi áráért is lehet blogolni! (Mondjuk ez átbaszás, inkább fizetnének nekünk érte! Na majd egyszer.) Szóval elindult az első szupertalálkozónk! Itt az EuroParkban már is több ezren vannak jelen, nem is sejtve, milyen lélegzetelállító eseményen vesznek részt! Semmi gond, szomjan nem maradnak: Aki idejön hozzánk, és kér energiaitalt, mindenféle ellenszolgáltatás kérése nélkül adunk, mert mi már csak ilyen jóarcok vagyunk. ("elhatárolódom!" -Slayer) Vagyis én. Budapest 18:58, s megyünk tovább!

The show must go on!
Kacs

Vodka!

2009-07-23T13:08:00.007+02:00

Napot!

Kis ízelítő a ma esti szupertalálkozóról, nektek. Csak hogy tudjátok mi
vár rátok, vagy ami még valószínűbb, miből maradtok ki. Ízlés szerint
adjatok hozzá biciklit.

Ím elkezdődött...

2009-07-23T00:43:00.000+02:00

"Járványok... Éhezés... Természeti katasztrófák... Válság...
Mi ezt mind leszarjuk."

Üdv. Szirka vagyok, és ez az én blogom. Lesznek majd más(ok), igen, lesznek, akik majd azt állítják, hogy ez az övék is. Tévednek. Mint említettem már, ez az ÉN blogom, amit 2009. 07. 23-án indítottam röpke 40 perccel éjfél után, bele az éjszakába.
Ez a blog miről is fog szólni? Nos, amiről én akarom majd, hogy szóljon. Ezen a blogon nem lesznek rasszista kijelentések, ahogy a politika sem fog szerepet játszani. A mindennapi életemet sem fogom benne kitárgyalni, ahogy másokat sem fogok benne kibeszélni.
Hogy minek is indítottam akkor a blogot? Nos... mert... kacs.